A Heiligenkreuzi ciszterci apátság a bécsi erdőben fekszik, kb. 15 kilométerre Bécstől délnyugati irányban. Mivelhogy ilyen közel van Bécshez, és mégis egyúttal a Bécsi erdő idillikus tájában fekszik, minden évben majdnem 170.000 turista látogatja meg. A Heiligenkreuzi apátság Bécs környékének legnagyobb turistalátványossága.
A Heiligenkreuzi apátság ez évben 875 éves. Habár a törökök 1683-ban felgyújtották és a nácik 1938-tól 1945-ig harcoltak ellene, soha nem volt lerombolva vagy feloszlatva. Ez az egyetlen ciszterci kolostor a világon, amely ilyen hosszú ideje megszakítás nélkül fennáll. Ez az ősi folytonosság meg látszik a kolostorépítményen is: ez az elmúlt 900 év összes építészeti stílusának szenzációsan harmonikus keveréke. A román és gótikus középkori kolostorépítmény teljes egészében fennmaradt; ám található itt nagyszerű barokk művészeti alkotás is, amit megcsodálhatunk, mint például a Szentháromságoszlopot vagy a rokokó sekrestyét.
III. Szent Lipót őrgróf, Ottó fia kérésére, 1133-ban alapította meg a Heiligenkreuzi kolostort. Ottót apja küldte Párizsba tanulni, aki hazautazása közben Morimondban belépett egy ciszterci kolostorba és ott szerzetes is lett. Akkoriban a ciszterci rend épp egy újonnan létrejött rend volt Franciaországban. Ottó meggyőzte apját, hogy alapítson egy kolostort Ausztriában: ez lett Heiligenkreuz! Később Ottó Freising püspöke lett, ezzel ő volt a jelenlegi pápának XVI. Benedeknek, Joseph Ratzingernek egyik hivatali elődje, aki maga is München-Freising püspöke volt.
A kolostorhoz közel 80 szerzetes tartozik. Meglepően sok hivatással lett megáldva az utolsó pár évben a Heiligenkreuzi apátság. A kolostor tele van fiatal szerzetessel, úgy hogy már lassan kevés szobánk van az elhelyezésre. A szerzetesek fele a kolostorban él, 14 szerzetes Németországban, az 1988-ban újonnan alapított Bochum-Stiepeli kolostorban, a többiek lelkipásztorként működnek a kolostoron kívül. Tudniillik a Heiligenkreuzi apátság közel 20 plébániának is a gondját viseli. Ez az ausztriai ciszterciekre jellemző, hogy lelkipásztorként is tevékenykednek a kolostoron kívül.
A Heiligenkreuzi apátság szerzeteseiként elsőrangú tevékenységünk az ima. A mi imádságunk nem magán ima, hanem Isten nyilvános és közös dicsőítése. Ez, mint ahogy 2007. szeptember 9-én XVI. Benedek pápa Heiligenkreuzban tett látogatása alkalmával is megmondta, „egy cél nélküli ima”. Ami azt jelenti, mi nem egészségért, sikerért vagy valami másért imádkozunk… Hanem mi Istent dicsőítjük egyszerűen azért, mert Ő jó! Mintegy helyettesítve tesszük ezt minden emberért, különösen azokért az emberekért, akik elvesztették életük utolsó nagy „horizontját”. Mi szerzetesek imádkozunk az Egyházért és az egész világért, ez a mi szolgálatunk, officiumunk.Szent Benedek regulája alapján a szerzetesnek dolgoznia is kell: „Ora et labora, imádkozzál és dolgozzál!” A mi feladataink nagyon nagyon sokrétűek. Először is ott van az a kb. 20 plébánia, ahol lelkipásztorként több mint 30.000 embert látunk el. Ifjúsági lelkipásztorkodás terén is dolgozunk, mint ahogy a tudomány terén is: 1802 óta van egy Főiskola Heiligenkreuzban. XVI. Benedek pápa ezt emelte 2007-ben Pápai Főiskolává, így kb. 180 hallgató részesül felsőfokú képzésben. Sok szerzetes professzorként oktat, a fiataloknak még tanulniuk kell és emiatt nagyon elfoglaltak. Vannak szerzetesek, akik a gazdaságért felelősek, szerzetesek, akik a kolostor vendégeinek fogadtatásával törődnek. És van néhány egészen érdekes munkaterület: egyik ilyen egy művész, aki szerzetes, és egyben szobrászként és festőként is tevékenykedik…
A gregorián ének az énekelt imának egy ősi és bevált formája. Eredetileg már Krisztus előtti, gyökere a zsidó templomi liturgia éneke. A keresztények sok dallamot átvettek belőle. Ez az ének igazán a 7. és a 8. századtól kezdődően fejlődött tovább, amikor nyugaton Róma átvette. A gregorián ének elnevezés Nagy Szent Gergely pápára (+604) vezethető vissza, aki megreformálta a római egyházi éneket, az által, hogy ő megalapította ezt az ének iskolát, a „Schola cantorum”-ot. A gregorián ének egyszólamú. 8 eltérő tónusuk ismert. A hangjegyek egészen másképp néztek ki mint a mai hangjegyek, ezenkívül csak 4 vonalra íródtak. A szövegek, amelyeket éneklünk, gyakran a Bibliából vett kifejezések, Isten Igéje. A szerzetesek azokkal a szavakkal fordulnak Istenhez, amelyeket Önmaga adott nekünk a Bibliában… Már ezáltal is egyesül az ég a földdel. A szövegek többsége az ószövetségi zsoltárok könyvéből való. A dallamok egyszerűek, mintegy hangulatteremtő hatással rendelkeznek. A gregorián ének emiatt nem egyszerű zene, hanem énekelt imádság. A gregorián ének a nyugati Római Katolikus Egyház éneke. És mi itt Heiligenkreuzban boldogok vagyunk, hogy egy ilyen értékes tradíciónk van, egységben a pápa szándékaival.
Latin nyelven énekeljük a gregorián éneket, ami ma is a nyugati Római Katolikus Egyház hivatalos nyelve. A latinnak megvan az az előnye, hogy egy nagyon dallamos nyelv mivel sok magánhangzóból – a, e, i, o, u – áll. A latin különösen alkalmas arra, hogy zenei formában is elmélkedhessünk a Biblián, összehasonlítva más nyelvekkel itt az egyes szótagokra gyakran több mint 20 hangjegyet is énekelhetünk.
Hogy jött az az ötlet, hogy gregorián éneket vegyenek fel egy lemezre?Londonból a kolostor egyik barátja 2008. február 28-án küldött egy rövid emailt P. Karl Wallnernek, aki a Heiligenkreuzi apátság honlapjáért és nyilvános munkájáért felelős. Az emailben csak annyi állt: „Gyorsan, gyorsan, Karl!” és mellé egy linket, amin az Universal honlapjának egy kiírása szerepelt. P. Karl nem vette komolyan a dolgot. Egyáltalán nem tudta, hogy mi az az Universal… Azonban a következő napon, február 29-én – ez volt az utolsó napja a pályázatnak – küldött egy rövid emailt az Universalnak, ahol ő a honlapjukon www.stift-heiligenkreuz.at rámutatott a gregorián ének néhány példájára. Ezenkívül az Universal emberi egy videóklippet is fölfedeztek Heiligenkreuzról a www.youtube.com-on, és ettől teljesen belelkesedtek. Mi soha nem gondoltuk, hogy a pályázatot megnyerhetjük, azonban Tom Lewis, az UCJ (Universal Classic and Jazz) Development Managere azon nyomban lelkes volt a mi éneklésünktől. Így vette kezdetét ez a történet. Amikor P. Karlt felhívták az Universaltól, lassan a tudatában lett annak, milyen nagy dolog is megy végbe, itt a kolostorban ez mindenkit annyira meglepett, hogy el sem akarták hinni. Mindenesetre: tény, hogy nem tőlünk, szerzetesektől indult ez a kezdeményezés. Mi nem sóvárgunk arra, hogy egy színpadra felmásszunk, és ott magunkat mutogassuk a világnak. Hanem a háttérben tényleg Isten működik, nyilvánvalóan ő akarta, hogy zenénkkel az ő ügyéért reklámot csináljunk. Mi ezt megcsináltuk, mivel a kezdet ilyen csodálatos és tervezetlen volt, ugyanakkor mi szerzetesek akarunk maradni és nem zenesztárok.
Először is a kolostorban nekünk egyáltalán nem volt olyan egyszerű, hogy ezt eldöntsük. Ugyan hozzászoktunk már, hogy a média a 2007-es pápalátogatás óta érdeklődik irántunk, azonban senki nem azért megy a kolostorba, hogy ott állandóan lefilmezzék, interjút adjon és fényképet készítsenek róla. Az elején rendkívül nagy volt a médiazűrzavar. Ezenkívül egyes fiatal szerzetesnek aggodalmai voltak, hogy valaki elad minket egy férfi együttesként. Az Universal emberei azonban elvették minden aggodalmunkat, mert nagyon érzékenyek voltak és tiszteletben tartották a vallásos atmoszférát. Ezenkívül erre szinte a pápától is megbízatásunk van, mivel XVI. Benedek pápa is szereti a gregorián éneket. Az neki is biztos örömet okoz, hogy most ezeket az énekeket egy kicsit jobban terjesztjük. És ő 2007. szeptember 9-én szó szerint ezeket mondta nekünk: „Az a kolostor, ahol a közösség naponta többször is összejön Isten dicsőítésére, arról tanúskodik, hogy az embernek az ősi beteljesedésre irányuló vágya, nem vész el a semmibe.Így mi eldöntöttük, hogy ezt a tanúbizonyságot átadjuk. Ezután tényleg egy pompás élmény volt együttdolgozni ilyen professzionális emberekkel. A próbák alatt is összenőttünk. A felvételek 3 napig tartottak, azonban ez megerőltető is volt, hiszen 5.15-kor az imával kezdetét veszi a normális ritmusunk. Aztán jöttek a 7 órán át tartó felvételek… Ez nekünk öröm volt, de egyben áldozat is.
Nekünk ez az egész a kegyes Istennek a megtapasztalása lett. Mert mi ezt a dolgot nem kerestük, ez tényleg Istentől lett kijelölve számunkra. Így elfogadtuk ezt a kihívást. Tulajdonképpen ez nagyszerű: Mi nem teszünk mást, csak azt, amit mindig is csinálunk: imádkozunk. Így mi nem utazzuk körbe a világot és nem idegenedünk el a tulajdonképpeni hivatásunktól. De a világ pontosan ezért érdeklődik, a mi eredeti munkánk iránt. Ez tetszett nekünk. Most már természetesen nagyon kíváncsiak is vagyunk, vajon a CD sikeres lesz e? Az már meglepetés volt, hogy csaknem 10 napon belül mindjárt 80.000 ember nézte meg a videót a Youtube.com oldalán.
A gregorián ének számunkra imádság. A dallamok nem csak megnyugtatnak, hanem egyben erőt is adnak. Ez olyan, mint amikor valaki átlép egy szellemi határon és hátra tudja hagyni e világ hétköznapjait. A gregorián ének megnyitja a szívet Istennek és a szellemi dimenziónak, ez egy emotionális dolog, ami egészen lényeges: ez öröm és aggodalom, dicséret és gyász, ujjongás és hála. A dallamok nagyon változatosak, minden nap kissé másabb. Ha valaki azonban egy pár éve vagy évtizede már a kolostorban van, biztosan örül, ha meghall egy bizonyos antifónát vagy alleluja dallamot.
Tehát, pop sztárok biztos nem leszünk. Miért kellene a CD-nek a mi életünket megváltoztatnia? A CD-n pontosan az hallható, amit mi itt a kolostorban kora reggeltől késő estig csinálunk: éneklünk, dicsőítünk, meditálunk… Az apát úr természetesen tett bizonyos biztonsági intézkedéseket. Ezek közé tartozik az is, hogy csak a nyilvános munkáért felelős P. Karl adhat interjút. Mert ha minden szerzetes, akikkel a CD-t felvették, hozzáfogna reklámozni, akkor maholnap már nem lennének többé szerzetesek… És az éneklő szerzetesek biztos nem szeretnének showt és színpadon sem fellépni. A mi egyetlen színpadunk a Heiligenkreuzi kolostor. Aki minket élőben szeretne hallgatni, annak ide kell jönnie, és itt természetesen mindenkit szeretettel várunk. Mi azonban biztos nem megyünk sehova. Egy rendkívüli helyzet voltak az ének felvétel napjai. De egyúttal egy mély vallásos élmény is. A felvételek a Szent Kereszt templomban készültek. Ezt alkalmaztuk stúdióként. A mikrofonok és a berendezések ellenére, a kápolnában ott volt az Oltáriszentség és a Szent Kereszt ereklye is. Mi az oltár irányába énekeltünk, azaz Isten felé. Ezért a felvételek sem pusztán egy zenei produkciók voltak, hanem egy állandó ima. Rendtársaink közül 17-en voltak, akik énekeltek. Önmaguk is meg voltak lepve, milyen szépen énekelnek. Szinte földöntúli volt. Miért? Mert nem azt érezték, hogy egy művészi előadásról van szó, hanem éneklésről, ami a szívükből jön.
Nos, mi nem tudjuk, hogy a lemez nagy siker lesz e, azonban reméljük. Mivel nagyon sok feladatunk van, a pénzre valójában szükségünk is van. Nálunk számos paphallgató tanul Vietnámból, Sri Lankából, Afrikából, akiknek a taníttatásuk nekünk sok pénzbe kerül. Ha pénzt keresünk, hát ezt mi a papképzésre szeretnénk fordítani, ez így helyénvaló. Isten a lemezfelvételen át segített minket, így mi ezzel a bevétellel valami olyat szeretnénk tenni, ami által Istent jobban szeretik ezen a világon.
P. Karl Wallner OCist
Wir halten Sie auf dem Laufendem. Mit Absenden dieses Formulars erkläre ich mich einverstanden, dass mich Stift Heiligenkreuz, die Hochschule Heiligenkreuz und der Be&Be Verlag auf dem Laufenden halten. Ihre Daten werden nicht an Dritte übermittelt.
